A Somogyi Református Egyházmegye honlapja
"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." (Gal 3,26)



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó



























































Google Pagerank, SEO tools



freestat.hu






Balatonkiliti Református Egyházközség


Lelkészi Hivatala 8600 Siófok,
Asztalos utca 77.

Lelkipásztor: Bozsoki-Sólyom János

Istentisztelet: minden vasárnap 10.00 órától.

Gyermek istentisztelet: minden vasárnap 10.00 órától.(Bozsoki-Sólyom Eszter)

Bibliaóra: októbertől húsvétig minden csütörtökön 17.00 órától.

Hittan és egyéb alkalmak Kilitin/Siófokon:

Kedd: 08.00-Asztalos utcai óvoda; 13.00-Somogyi József Ált.Isk.
Szerda: 08.00-Csárdaréti utcai óvoda; 14.00-Vak Bottyán János Ált.Isk.
Csütörtök: 10.00-MMSz Fogyatékos Személyek Nappali Intézete
Péntek: 17.30-ifjúsági alkalom
Vasárnap: 09.00-konfirmációi előkészítő.

Telefon: 84/323-430

Mobil: 30/335-8707

E-mail: kilitirefegyhaz@freemail.hu

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Bemutatkozik a gyülekezet

A magyarországi reformáció hajnalán Kiliti község is azon települések közé tartozott, melynek „virágzó eklézsiája” volt. A mohácsi vészt követően Enyingi Török Bálint volt az a földesúr, aki nagybirtokain a régi-új tanok elsőrangú pártfogója és előmozdítója lett. Így már ezidőtájt életre hívattatott az eklézsia.

Lampe Ember Pál bizonyos négy Sümeg-körbeli gyülekezet közé sorolja Kilitinek a nevét, amelyről a XVII. század elején már tudomással bírtak. Thury Etele pedig „A Dunántúli Református Egyházkerület története” című művében említi meg, hogy az 1618. és 1623. évi szentlőrinci zsinatokon kiliti lelkipásztorok is részt vettek.

Az ún. „gályarab-per” időszakából (1674) egyáltalán nem maradtak fenn semmiféle emlékei a gyülekezetnek; a perre beidézett prédikátorával (Buj Péter) egyetemben az emlékeknek is nyoma veszett… A gyülekezeti élet első száz esztendejében kedves régiónk (és abban Kiliti) azon kistérségek egyike volt, amellyel a felső egyházi vezetőség nemigen tudott mit kezdeni.

Az 1618. évi szentlőrinci zsinaton ugyan két egyházmegyébe (Veszprémi és Kiskomáromi) osztották térségünket és ez okán a Dunántúli Egyházkerülethez tartozott de iure, ám de facto sohasem tudták teljesen számba venni, sem pedig nyilvántartani a református közösségeket. Sőt, az 1629/30.(?) évben tartott pápai zsinati ülés határozatából ismeretes, hogy miután a Balatonon alul lévő egyházakat és lelkészeiket már többedjére sikertelenül hívták fel az egyházi törvények megtartására és a megyei, kerületi gyűlések látogatására (török hódoltságban lévén nem tudtak megjelenni) a szomszédos püspökségek (dunamelléki, dunáninneni, németújvári, valamint felső-baranyai) hatáskörébe rendelte el a szóban forgó renitenseket. Vagyis Kiliti, csakúgy mint a környékbéli „destruktív és dehonesztáló” társai, néhány száz évre „negligáltattak” a Dunántúlról…

De nem csupán közegyházi belső viszályok zilálták meg a kilitiek reformált hitét, hanem a katolikus restaurációs törekvések, konkrétan, hogy tudniillik kié is a templom? A római katolikusok emlékeiben úgy szerepel, mint plébániatemplom, melyet a kuruccal szövetkező reformátusság megszerzett. A reformátusok viszont egészen másként látják ezt.

A XX. század elején még létező „kis anyakönyvünk” feljegyzéséből az alábbiakra derül fény:

„Elvevék templomunkat (ti. a római katolikusok), melyet 1700 esztendő előttől fogva bírtunk; a kuruc világ előtt, még török időben a mi eleink építették meg romladozásából. Az előtt puszta templom volt.”

A XIX. század 70-es éveiben meg egyik presbiterünk, bizonyos Nagy János így emlékezett: még az apjától hallotta, hogy a szóban forgó templomot a törökök építtették, s mikor Magyarországot elhagyták, a reformátusokon „megvették” az árát.

Ez a régi kis anyakönyv 1733-ban kezdődik; érdekes benne Tolnai Dániel lelkész 1771. évi feljegyzése:

„Regulátlan ekklézsiának regulátlan disposiciója: ami némű volt a prédikátor, olyan volt az elöljárója és a többi, az 1739. évtől fogva. Anno 1768 Pál napjára jött be Tolnai Dániel az új paróchiába az alsó falu végén, de oly nyomorúsággal, hogy még a konyhában is alig maradhatott meg, a kutyák még az ételét is megették. Azután tovább épült az új paróchia nagy nyomorúsággal, és szintén nagy nyomorúságok között vesződött, várván Istentől a megfizetést. Ímhol, mostan foly az 1771. esztendő sok becstelenségek közben, mivel minden elöljáró pap akar lenni a templomban, és akinek tetszik, rajta megyen a prédikátoron. Az Isten ítélje meg és a szent magisztrátus az ily dolgokat. Cetera commendamus successoribus: Fide, sed cui vide!”

A XVIII. századbeli állapotokról rajzolt szomorú képet még nyomasztóbbá teszik azok a kívülről jött zaklatások és erőszakosságok, amelyeknek a gyülekezet egészen II. József császár idejéig ki volt téve.

Az 1751. évben dézsmát kezdtek venni a prédikátor fizetéséből, amit 1761-ben annyira vittek, hogy amennyit akartak, annyit vittek el. Táci Kerék Gergely fele termését vitték el a katolikusok a nagyberényi plébánoshoz.

1758-ban a templomot és tornyát villámcsapás érte; Mária Terézia csak hosszas könyörgés után engedte felépíteni a templomot, torony nélkül. Beljebb tolatják a prédikátor kerítését. Még csak eztán következett a legsúlyosabb csapás a gyülekezetre: 1763. szeptember 6-án az egyházközség, templomától és összes egyházi épületétől megfosztatott. Táci Kerék Gergely így jegyzi azt fel:

„Az 1763. év szeptember hó 6-án a T. nemes káptalan templomunkat elvevé. Felséges királynénk, Mária Therézia nékik adta, mivel azt állítot-ták, hogy az előtt is az övék volt, de oly conditioval, hogy nékünk temp-lomhely exfundáltassék. S hogy a kulcsot nékik nem adtuk, míg nékünk hely nem mutattatik, erőszakosképpen beverték, bementek, s már bírják is. Végre 1763. okt. 30-án kijelölték a templom helyet az alsó falu végén.”

Ez a hely mocsaras nád- és kákatermő hely volt, amit a reformátusok hangyaszorgalma tett használhatóvá, építvén rá egy sárból-fából készült templomot. 30 évig használták is.

A türelmi rendelet kibocsátása után előbb parókiát építettek eleink, majd 1793. október 6-án templomépítésbe fogtak. Az új templom 1798. május 18-ára készült el. Felszentelésének emlékét őrzi a templom falába helyezett legrégibb emléktábla.

Régi időktől fogva Kilitihez tartozott, mint fiókegyház a siófoki gyülekezet. Valamikor birtokos polgárok is voltak az ottani hívek között, ezek azonban részint kihaltak, részint utódaik katolizáltak. A múlt század elején mintegy 200 református élt ott, nagyobbrészt munkások, akik a korábban megszerzett kisingatlanokon az 1923. évben imaházat emeltek, s ezzel a rendszeres egyházi élet felé haladásban nagy lépést tettek előre. Istentisztelet végzésére és hitoktatásra a kiliti lelkész járt át.

A múlt század első harmadának végeztével majdhogynem egyházszakadás támadt az esperes halálát követő lelkészválasztási procedúra okán.

A békétlenség azonban helyreállt egy szerencsés „lelkészcsere” következtében, amikor is Nagy István jogi doktor került a gyülekezet élére.

A gyülekezetben töltött több mint négy évtizedes szolgálata alatt mind a templom, mind a lelkészlakás felújításra került; a paplak mellé „nyári konyha” is épült az elbontott gazdasági épületek építési anyagából.

A „nagy” előd munkássága után Nagy Csaba pásztorlása alatt éldegélt az egyházközség; ekkor történt egy parókia-felújítás, és a lelkészlak udvarának kialakítása.

Szolgálata után kis ideig árválkodott a gyülekezet, de hamarosan rátaláltak a szomszédos település, Ságvár lelkipásztorára; Tegez Ferencet hívták helyettes szolgálatra. Az ő idejében ülte a kiliti gyülekezet templomának bicentenáriumát, Isten kegyelméből ünnepélyes hálaadással, hiszen az eklézsia a minden erejét meghaladónak tűnő beruházással, a hívek adományaival, a kivitelezők kedvezményes ajánlataival, Siófok Város Önkormányzatának jelentős hozzájárulásával tudta csak kivinni dédelgetett álmát.

Mindennek mozgatójaként Csanádi József akkori presbiter, későbbi gondnok (ma egyházmegyei gondnok) állt, s az általa lelkesített presbiterek, gyülekezeti tagok.

1999 óta pedig ismét van helyben lakó lelkipásztora az egyházközségnek, Bozsoki-Sólyom János személyében.

Gyülekezetünk a számadatok tükrében:

· a településen magukat 2001-ben a népszámláláskor reformátusok-nak vallók száma: 2701 (Siófokkal együtt!) Ez Kilitre vetítve durván a negyede lehet, olyan 6-700 fő

· a református gyülekezet által a gyülekezethez tartozó személyként nyilvántartottak száma: ~300

· a gyülekezet egyházfenntartó tagjainak száma: ~260

· a gyülekezet választó tagjainak létszáma: ~250

· a presbitérium létszáma: 10+3

Bozsoki-Sólyom János
lelkipásztor




Kálvin emlékünnepség Balatonkilitin

2009. október 3.

Bozsoki-Sólyom János balatonkiliti lelkipásztor beszédét
IDE kattintva olvashatja el!


Az alkalmon készült fotókat IDE kattintva tekintheti meg!

Az ünnepségről készült videót IDE kattintva nézheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




November 16. – International Day For Tolerance
(a Tolerancia Nemzetközi Napja)


A Balatonkiliti Református Egyházközség istentiszteletein évek óta közreműködnek azok a fogyatékkal élő fiatalok, akik a gyülekezettel egyazon városrészben élik mindennapjaikat. A Tolerancia Nemzetközi Napja alkalmából pedig még nagyobb figyelmet szentelnek a sérült embereknek – ez a fokozottabb odafigyelés fogalmazódik meg az istentiszteleteken is.

Bozsoki-Sólyom János balatonkiliti lelkipásztor gondolatait
IDE kattintva olvashatja el!


Bozsoki-Sólyom János balatonkiliti lelkipásztor prédikációját
IDE kattintva olvashatja el!


A november 16-ai istentisztelet liturgiáját IDE kattintva tekintheti meg!

Farkas Gergely kőröshegyi lelkipásztor által készített 1. videóösszeállítást
IDE kattintva tekintheti meg!


Farkas Gergely kőröshegyi lelkipásztor által készített 2. videóösszeállítást
IDE kattintva tekintheti meg!


≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




GYÜLEKEZETI ESEMÉNYNAPTÁR – 2009. TÉL

istentiszteletek, egyéb alkalmak
a Balatonkiliti Református Egyházközségben


Az eseménynaptárt IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




A balatonkiliti református fiatalok látogatása
a siófoki evangélikusoknál

2010. május 6.


A Balatonkiliti Református Egyházközség Ifjúsági Csoportja meghívásának eleget téve látogatott el a Kiliti városrészbe a Siófoki Evangélikus Egyházközség ifjúsága. Ökumenikus hittanévzáró találkozójukon nem csupán a lelket, de a testet is jóllakatni igyekeztek; s bár eredeti szándékuk szerint szalonnát sütöttek volna - tábortűz mellett -, de a kedvezőtlen időjárás közbeszólt. Így maradt a gyülekezeti terem, s a "fiatalos készételek"... Vidám hangulatú találkájuk központi gondolata a barátság volt.

Az alkalomról készült felvételeket IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Hittanévzáró istentisztelet Balatonkilitin

2010. június 6.


Hittanévzáró (Te Deum) istentiszteletre került sor a Balatonkiliti Református Egyházközség templomában; az ünnepi liturgiában – mint évek óta mindig, a gyülekezet pedagógusai (óvópedagógusok, tanítók, tanárok) is közreműködtek. A hittanosok „könnyű szívvel” búcsúztatták a tanévet; s a pedagógusnap alkalmából előadással, virággal köszöntötték nevelőiket. Az eklézsia szép ünnepének fényét emelte a szomszédos általános iskola alsó tagozatos diákjainak a templomkertben bemutatott zenés-táncos produkciója. Az ünnepély szabadtéri szeretetvendégséggel ért véget.

Bozsoki-Sólyom János balatonkiliti lelkipásztor beszámolóját
IDE kattintva olvashatja el!


Az alkalomról készült felvételeket IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




www.reformatussomogy.shp.hu

Honlapkészítés