A Somogyi Református Egyházmegye honlapja
"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." (Gal 3,26)


Üzenőfal


Név:

Üzenet (max. 100 karakter):


Szavazás




BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó



























































Google Pagerank, SEO tools



freestat.hu






Csökölyi Református Egyházközség


7526 Csököly, Dózsa Gy. u. 6. Lelkipásztor: Székelyné Kiss Emese Istentisztelet: minden vasárnap 10 órától (húsvét-advent: templom; advent-nagypéntek: parókia). Bibliaóra: minden szerdán 16.00 órától (advent-nagypéntek időszakában). Hittanórák: csökölyi iskola, kedden délután (parókián); konfirmációi előkészítő óra kedden délután (parókián). A gyülekezet honlapja: www.utravalo.tirek.hu



A csökölyi református gyülekezet története

(Az alábbi írás a templom 150. évfordulója alkalmából tartott hálaadó alkalmon hangzott el, Paizs Gábor egykori gyülekezet tag, újságíró tolmácsolásában.)

Tudatom az olvasóval, nézővel és hallgatóval, hogy szülőfalum, mindenféle híresztelés ellenére rajta van a térképen. Igenis rajta van a térképeken! Sőt, róla az első írásos emlék még Szent István király idejéből maradt fenn. Neve, az 1332-37 között kelt pápai tizedjegyzékben is megtalálható, ami egyben annak lehetőségét is igazolja, hogy a település egyidős az államalapítással.

Csek. Cseke. Tsük. Tsüköl. Csököly. Ma már nem lehet föllelni, hogy a falu mai végleges neve mikori. Kétséges, hogy etelközi, levédiai, Altáj, besenyő, bosnyák vagy török elemekből állt-e össze. A világ bármelyik égtájáról nézem -voltam a világ földrazi közepén, Ecuadorban, az Egyenlítő vonalán, ahol annyira meredek a napsugár, hogy a tárgyaknak nincs árnyéka-, ez a falu volt mindig bolygónk középpontja. Innen indultam el és mindig ide tértem vissza, öregeimhez, enyéimhez. Sok utcában laktam életemben, sok házam volt, de itt volt a házam, a hazám.

Amikor megkaptam Székelyné Kiss Emese és Székely Attila református lelkipásztorok meghívóját templomunk százötven éves jubileumára szólító emlékezésre, -én bizony, tékozló fiú módjára meghatódtam és bizony kissé megrendültem. Gyarló módon matatni kezdtem a falu, a templom és a magam történetében. A falu története ezé a templomé és ez fordítva is igaz. Minden itt élt s itt élő csökölyi története benne van. Az lesz csak a különböző, hogy milyen évszámokat vésnek majd a fejfánkra.

Dehogy akarok én vallásháborút kezdeni Csökölyben, a falu a katolikus vallással kezdte létezését. A magyarázat egyszerű: a falu a környékbeli püspökségekhez tartozott. A történelem jegyzi, hogy amikor az 1700-as években fölerősödött a reformáció, a már századok óta lappangó protestáns hit ezt a települést is meghódította. De csak félig, mert a másik fele katolikus maradt. Ám az oly sok vihart, sikert és bukást, örömöt, bánatot megélt csökli nyakas kálomisták, kissé azért is, nehogy elmaradjanak másoktól, felépítették első imaházukat-fából. A veszprémi püspök-földesúr azonban elvette tőlük...Ha akarnak és tudnak, hát építsenek templomot maguknak a faluszéli mocsarasra-így szólt a verdikt. Akartak és tudtak is építeni. Homokot bányásztak, ezer és ezer zsákkal talicskázták ide a homokot. A mocsarat, Isten segítségével feltöltötték, szalmatetős kőtemplomot építettek rá. A laza homok mellett szilárd hit adott alapot az építőknek, a templomnak. Igaz, hogy az 1775-re elkészült templom csak nyolc évvel később kapott tornyot. Ellenszél. Pénzhiány. Szegénység. Ráadásul még az építés évében az épületbe belecsapott a villám, a tető leégett, a falak megrepedeztek, de a rogyadozó maradék dacolt a természettel, orkánnal, jéggel, faggyal, állt így bénán, rokkantan is, egészen 1856-ig. Akkor kezdődött a ma ünnepelt templom története, nemzedékek örömére.

Föllapozva a történelemkönyvet: 1781-ben II. József Türelmi rendelete hozott enyhülést és fordulatot a protestánsok, református közösségek életébe. Csököly, a két vallás ellenére mindig egységes falu volt és maradt, remélem így lesz ez időszámítás nélkül a jövőben is. Más volt a hitük, más hangon szóltak harangjaik, más volt a rítus, de emberségben, tisztességben soha nem tértek le a maguk útjáról.


Mégis, mi tette híressé ezt a falut? Szorgalom, munka, tisztesség, becsület.

Volt idő, amikor itt is a föld a földdel házasodott. A vallási különbözőség mellett a vagyoni helyzet döntötte el, házasság esetén, ki ad reverzálist.

Európa hírű a csökölyi szőttes. Maguk terkelték a lent, kendert. Lenből készültek a lepedők, abroszok, törülközők, az iskolatarisznya, sőt, a gyerekek, felnőttek ruhái. Ebből a vászonból varrták az asszonyok, lányok péntöleit is. Büszke vagyok rá, hogy szülém -Zsebi Katalin- munkáját, egy sárga, halotti szemfedőt a Néprajzi Múzeumban őriznek.

A különleges csökölyi talpasházakból egyet a szennai skanzenben láthatunk, sőt a szentendreiben is találkozhatunk egyel.

A fehér gyász hírét film vitte el a világba.

A fejfák betűit, az évszámokat mindig más-más vésővel rótták a halott fölé.

S itt volt szokás: ha eladó lány, vagy gyermektelen fiatalasszony ment el, vele temették el a staférungját. Erről írta nyolcvan évvel ezelőtt a tudós falukutató professzor: „Egy év alatt Csökölyben annyi fehérneműt temetnek el, hogy a fél vármegye szegényeit fel lehetne ruházni egyszerre." Az igazi ribillió akkor tört ki, amikor egy újabb mondatot is rájuk húzott: „A templomba járók közül sokan magamutogatásnak, pletykapartinak, divatbemutatónak vélik a vasárnapi istentiszteletet. " Ekkor aztán elaludt a mécses. Villany, biztosíték, meg ilyesmi akkor még nem volt...A balhé azóta is tart. Azt hiszem, másfél évszázad kell ahhoz, hogy a harag enyhüljön. Mert ma még apáról fiúra száll.

A tudós, Vikár Béla, a somogyi néprajz és népzene kutatója száz nótát jegyzett le a faluban.

Még valamit ide. 1798-ban a költő, Csokonai Vitéz Mihály is fölkereste a gyülekezetet. A krónikák szerint Somogyba érkezésekor Kiss Bálint segédlelkész fogadta. Kiss Bálint iskolatársa volt Csokonainak a debreceni kollégiumban. Itt patrónusa és ápolója a beteg költőnek. A hagyományőrzők állítják, hogy amikor Kiss Bálintot új szolgálati helyére, Hedrehelyre akarták helyezni, a gyülekezet azonban föllázadt a terv ellen. Az ebből keletkező patália inspirálta Csokonait „Somogyi kázus" című versének megírására. Azt is tudjuk, hogy Csökölyben és Hedrehelyen írta meg víg komédiáját, a „Dorottyát".

A falu népe nem volt gyűlölködő, nem volt harcias, bár még ma is emlegetik a somogyi bicskásokat. Nem volt hadakozó, de az igazságért, a hazáért, a házáért mindig nekiment az ellenfélnek. A mohácsi csatában küzdő csökölyiekről nincs történelmi szóbeszéd, történelmi adat. Azért lehet ez így, mert sem itt, sem a környéken nem voltak nemesek, akik beállhattak volna Tomori seregébe. A szabadságharcban, különösen a trónfosztás után száznyolcvanhat férfi állt be a nemzetőrségbe és huszonegyen mentek Kossuth regimentjébe. Nagy Sándor, a falu akkori segédlelkésze is elment és együtt harcolt a negyvennyolcasokkal.

A nagy templom mellett-körül, a milléniumi tanúfák alatt állt a háborúban elesettek emlékműve. A hársak, tölgyek, platánok óvják az emlékoszlopra vésett neveket. Negyvenhét név szerepel a márványlapon. Kortársaim tudják, hogy egyel több név is szerepelhetne rajta, ha a sors nem ment fel engem a végítélet alól.

Az emlékezet nem feledheti soha azok emlékét, akik évszázadokon át őrizték a református egyházat, gyülekezetet. Ősök és hősök vannak itt. Ismertek és névtelenek. Mezei Pál, Horváth Endre, Izsák József, Jezerniczky Dávid, Bosznay Sándor. És a maiak: Balogh Tibor, a nagytiszteletű esperes, aki tizenkilenc évig volt lelkipásztora a gyülekezetnek. Székelyné Kiss Emese, Székely Attila, akik nem hagyták, hogy homoktorlaszba temetődjék a falu neve, temploma, s évszázadok múlva se törhessen föl itt a mocsár.

Akkor, százötven évvel ezelőtt, rettegésből és dacból épült ez a templom, munkával, verejtékkel és tizenhatezer forintból. Bármibe került, mentsvárat jelentett a falu lakóinak. Tizenhatezer forint sok pénz, de ennek százszorosa sem lenne elég a boltívek, a torony, a falak, ablakok mai restaurációjához. A málló falakat nézve eszembe jutott: ahol pénz van, ott baj van. Ahol nincs pénz, ott baj van, Hiszem, hogy a tisztalelkű utódok, egy kis lenti és fenti segítséggel ezt is megoldják. Megoldjuk!

Elgyöngültem, amikor megláttam az ünnepre érkező fehéringes kisgyerekeket, a tisztelettudó falusi srácokat, a fájós lábú, zsoltároskönyvet szorongató, feketébe öltözött öregeket. De akinek a lábain már a bot sem segített, modern autó hozta a templomkert kapujáig. Nem tagadom, hüppögtem, amikor sok-sok év után beültem ácsolt padomba, amikor ott állhattam az úrasztalánál, ahol Bosznay tiszteletes úr, nyolcvan évvel ezelőtt tiszta vizet öntött a fejemre, és a keresztségben a mai nevemet adta. Hüppögtem, mert ma is égig érőnek látom a bádogtornyot, és fönn, a karban látom a sípok nélküli orgonát...

Csend és béke volt körülöttem. Odakint már a megöregedett gyerekekkel ölelkeztem.

A parókia, a „tiszteletes ház" megterített asztalainál, a zsibongásban arra gondoltam, milyen jó lenne még ezekkel a gyerekekkel rúgni a rongylabdát a Lőrincz utca porában. És téli estén várni az adventi harangszót.




www.reformatussomogy.shp.hu

Honlapkészítés