A Somogyi Református Egyházmegye honlapja
"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." (Gal 3,26)


Üzenőfal


Név:

Üzenet (max. 100 karakter):


Szavazás




BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó



























































Google Pagerank, SEO tools



freestat.hu






Felsőmocsoládi Református Egyházközség

7456 Felsőmocsolád, Hősök tere 8.

Lelkipásztor: Perpék Attila

Lelkészi Hivatal: 7478 Bárdudvarnok, Kaposszentbenedek 23.

Mobiltelefon: 30/496 0709

E-mail: zdorov@freemail.hu

Gondnok: Poth Ferenc



Bemutatkozik a gyülekezet

A község története igen régi időre nyúlik vissza, majdnem a honfoglalásig. Annyi bizonyos, hogy Árpád házi II. Endre király idejében ezen a helyen már közösségi élet volt, s a Pannonhalmi apátság és a székesfehérvári káptalan elkülönülése alkalmával a község neve is megemlítésre került. Az 1229-ben datált hivatalos oklevél MUCHULA vagy MUCHOLA néven említi.

A település neve az idők folyamán többféle írásmóddal szerepel az iratokban. 1393-ban MACHOLA – 1485-ben MOCHOLA - 1703-ban MOCSOLÁD, 1908 – óta FELSÖMOCSOLÁD néven szerepel.

Arra vonatkozóan, hogy a reformáció mikor jelent meg a településen, nincsenek pontos adataink. Azonban biztos tudomással rendelkezünk arról, hogy az egyházközségnek már 1618–ban rendes református lelkésze volt Szamarai Méhes Miklós személyében, aki 1 év múlva Kőröshegyre, majd Kapolyra ment lelkésznek.

Kezdetben az egyházközség a Dunántúli püspökséghez tartozott, később a Dunamelléki kerülethez.

Arról, hogy az 1629-as pataji zsinat idejében mely területhez tartozott, nincs biztos tudomásunk. Valószínű, hogy Mocsolád is – a többi külső-somogyi gyülekezettel együtt – a Dunamelléki kerülethez csatlakozott, de lehet, hogy továbbra is a dunántúli püspökség igazgatása alatt maradt.

1618-tól 1730-ig nincs semmi adatunk az egyházközség életéről. Ezekről az évekről csak a szájhagyományok adnak felvilágosítást. A többi somogyi településhez hasonlóan a török dúlások és rablások miatt a község elnéptelenedett.

A lakosok más, biztos helyre menekültek (Bábodra vagy más községekbe). A magára maradt, elnéptelenedett épületeket részben lerombolták, részben elpusztultak.

Legtovább a templom állt, maradványai a pusztaszentegyházi dűlőben máig megtalálhatóak. A török befolyás megszűntével, az 1600-as évek végén az elmenekültek egy része visszatelepült az ősi falu közelébe, a mostani területre.
Ekkor újból megindult az élet, s az 1700-as évek közepétől már újra volt lelkésze a gyülekezetnek.

A földesurak telekkel, külső birtokkal látják el az egyházat, mely 1735-ben már rendesen működik. 1739-ben már anyaegyházként említik a homoki egyházmegye parókiái között.

A III. Károly idejében napvilágot látott rendelet értelmében, az országban csak 22 helyen tarthattak a reformátusok templomi istentiszteletet, a többi helyen csak egyszerű házaknál, s azt is csak abban az esetben, ha a földesúr nem tiltotta meg.

Az akkori földesúr a 15 éves gróf Hunyadi, akinek teljhatalmú gyámja Grassalkovich herceg e rendelet értelmében a mocsoládi lelkészt, Edelényi Józsefet elűzi.

Közel 40 év múltán, II. József türelmi rendelete után indul újra a reformátusok szabad vallásgyakorlása.

1875. január 10-én újból megalakul a mocsoládi anyaegyház.

1875-ben az első lelkész Nagy György és az első kántor Szabó Mihály iskolát építettek a maival szemben, az ún. Kacskovics-féle nyárfaiskola helyén.

A későbbi iskola 1862-ben épült fel csere telken.

A jelenlegi iskolaépület 1925 augusztusára épült fel.
1767-től 1948-ig 27 tanítónk volt. 1790-re elkészült a nádfedeles lelkészlakás, melyet 1804-ben a templommal egy időben lecserepeztek.

A rozoga épületet 1838-ban újra kellett építeni, majd 26 év múltán 1864-ben ismételten el kellett bontani és újat építeni.

Az 1910-es évek végére sürgőssé vált a lelkészlakás felújítása, mivel egy lelkész sem tette kockára családja és saját egészségét az egészségtelen paplakásban. Egy részét lebontották, az első részt pedig felújították.

1935-ben a régi épületet elbontották és újat építettek.

1618-tól 1986-ig 29 lelkésze volt a gyülekezetnek. Krakker Dezső lelkipásztor halála után helyben lakó lelkészünk nem volt.

A templom alapkövét 1787-ben tették le.

1790. november 28.-án tartották a templom szentelését. A templom építése 526 forintba került, az építési anyagot a földesurak és a gyülekezeti tagok adták Ezen kívül 22 forintba került maga a szószék.

1790-ben Vásonyi Imre 150 kg-os harangot ajándékozott az egyházközségnek.

A templom eredetileg nádfedelesnek készült.

A sietős építkezés miatt a templom „nem volt valami erős”, ennek káros következménye lett az 1790-es földrengéskor. Az épület erősen megrongálódott, az első boltozati ív megrepedt. 1804-ben kijavították az épületkárokat, a nádfedelet cserépre cserélték. 1811-ben egy 50 és egy 77 kg/fontos harangot vásárolt az egyház 1376 forintért.

Az egyház igazgatása eleinte a lelkész vezetése alatt a földesurak és a községi esküdtek által történt.

1882-ben erősebb szerkezetű tornyot készítettek, majd 8 évvel később a torony tetejét kellett javítani. 1890-ben ünnepelte a gyülekezet a templom 100 éves évfordulóját.

Az ünnepségen a község – addigra már egyetlen – földesura Kacskovics Zoltán is részt vett.

1904-ben Kovács Áron segédlelkész kezdeményezésére Orgonaalap létesült, aminek köszönhetően 1926-ban lett templomi orgonája a gyülekezetnek.

1930-ban került sor a torony bádogozásának cseréjére, ez alkalommal javításokat és meszelést is végeztek.

Gyülekezetünk közelmúltjában is megtapasztalhattuk, hogy az élő Isten reménységünk fölött ajándékoz meg bennünket lelki és testi javaival. Ő az, aki lehetőséget ad, kapukat nyit meg, kegyelmesen személyeket, közösségeket szólít meg, hálaadó, jókedvű adakozásra ösztönözve őket, hogy tudjuk együtt építeni alázatos szívvel Krisztus itt élő anyaszentegyházát.
Öröm számunkra, hogy az utóbbi esztendőkben Isten kegyelméből 1999-2004 között sikerült a 214 éves műemlék templomunkat kívül felújítani, valamint a parókia felújítást elvégezni.

Hittel, reménységgel, imádságos és cselekvő felelősséggel kell elindulnunk, megmozdulnunk nekünk, református keresztyéneknek, ahogyan azt Krisztus parancsolta mennybemenetele előtt a tanítványoknak: „Menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népeket.”
Nem lehet mozdulatlanságba merevedni, hanem élő, hitvalló egyházzá válva megkeresni, megszólítani felebarátainkat, mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiának megjelenését.




Hálaadó istentisztelet és ünnepi megemlékezés volt Felsőmocsoládon

A felsőmocsoládi református templom felszentelésének
220. évfordulóján


Az alkalomról készült felvételeket IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




www.reformatussomogy.shp.hu

Honlapkészítés