A Somogyi Református Egyházmegye honlapja
"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." (Gal 3,26)


Üzenőfal


Név:

Üzenet (max. 100 karakter):


Szavazás




BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó



























































Google Pagerank, SEO tools



freestat.hu






Látrányi Református Egyházközség


8681 Látrány, Kossuth tér 3.

Lelkipásztorok: Bóka Zsombor

Istentisztelet: minden vasárnap 11.00 órától a templomban

Mobiltelefon: 30/632 3787

E-mail: pasztorszakkor@t-online.hu

A gyülekezet honlapja: www.refdunantul.hu/lap/csillaglato

További gyülekezetek, ahol szolgálatot végeznek a lelkipásztorok:

Felsőmocsolád


Istentisztelet: minden vasárnap 9.00 órától a templomban

Somogytúr

Istentisztelet: minden hónap 1. és 3. vasárnapján 14.00 órától a templomban

Mernye

Istentisztelet: minden hónap 2. és 4. vasárnapján 14.00 órától a művelődési házban

Gamás

Istentisztelet: minden hónap 1. vasárnapján 8.00 órától az iskolában

Somogydöröcske

Istentisztelet: minden hónap 4. vasárnapján 15.30-tól az imaházban

Bonnya

Istentisztelet: negyedévente, vagy ünnep másnapján és augusztus 4. vasárnapján 17.00 órától a templomban

Visz

Istentisztelet: negyedévente, vagy ünnep első napján és augusztus 1. vasárnapján 15.00 órától az imaházban

Karád

Istentisztelet: minden hónap 3. vasárnapján 15.30-tól a művelődési házban

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈



Bemutatkozik a látrányi gyülekezet

Nincsenek birtokunkban pontos adatok arra nézvést, hogy mióta él a látrányi református gyülekezet.

A meglévő adatok és jelek arra mutatnak, hogy a Bocskai - Bethlen - I. Rákóczi György vívta győzelmes szabadság-harcok befejezése után születtek meg ezen a környéken a protestáns, elsősorban református gyülekezetek. Tudjuk, hogy ezeket a harcokat egyszerre vívták a politikai és a lelkiismereti szabadságért.

A Látrányi Református Gyülekezet ezek szerint kb. 1610-1650 táján kelt életre.

Az első birtokunkban lévő hiteles adat tanúsága szerint a Látrányi Református Eklézsia „árva” eklézsiák közé tartozott, mert hatvanhárom esztendeig sem lelkésze, sem gyülekezési szabadsága nem volt.

1740-ig a hívek Somogytúrba, majd -miután a politika onnan is száműzte a ref. lelkészt - 1783-ig Őszödre jártak istentiszteletre. Ott egy Domonkos nevű nemes udvarán, majd télvíz idején annak hatalmas csűrében tartották az istentiszteleteket. A látrányi reformátusok azonban nem adták fel a reményt, hogy egyszer ismét saját falujukban gyakorolhatják vallásukat. Ennek bizonyítékai az ez időkből származó klenódiumok: az 1741-ben készült ónkupa és az 1743-as gyönyörű úrvacsorai kehely. Mindkettőn ott a felirat: Látrányi Ref. Ecclésia.

A gyülekezet teljes szabadságát II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete után, 1783-ban nyerte vissza. Ettől az időtől kezdve vannak anyakönyveink és egyéb hiteles, eredeti feljegyzéseink. Ebben az évben kezdték építeni a látrányi református templomot és „a parochiális ház”-at, sőt harangot is vettek Budáról. Ezt a templomot - a szóbeli hagyomány alapján - közösen használta a református és a katolikus gyülekezet.

Azonban nézeteltérés támadt a felekezetek között, ezért a reformátusok 1823-ban új, szám szerint harmadik templom építésébe fogtak. A régi épület átkerült a katolikus egyház tulajdonába.

Külön fejezetet érdemelne a templom felépítésének módja: a templomhoz szükséges meszet és követ a Balaton túlsó, északi oldaláról, Veszprém megyéből szerezték be. Minden erre alkalmas fogat megindult, s a Balaton jegén át hozták az építőanyagot Látrányba. Emlékek szerint minden mozdulni tudó ember részt vett az építésben.

1823 őszére elkészült az oratórium, majd 1826-ban a torony.

Ez a most is álló, kora barokk templom 30 méter hosszú, 14 méter széles, falmagassága 12 méter, a to-rony csillaga pedig 40 méter magasan jelzi: itt élnek reformátusok!

1833-ban következett az iskola építése.

A paplakra ezután került sor: 1839-ben fogtak neki és 1841-re készült el teljesen.

1867-ben épült hozzá az istálló, a fészer és a magtár. Ván Benjámin lelkész szolgálata idejében fogtak bele az épületek felújításába. Kétszer is tatarozták a templomot: először a 100 éves évfordulón 1923-ban, majd Simon tiszteletes úr idejében, 1939-ben.

A paplakot 1928-ban újították fel.
A munka sok adóssággal járt, amelyet csak 1943-ra sikerült teljesen kifizetni. 1945-ben egy hirtelen keletkezett ciklon a hatalmas templomtetőt, mint egy kalapot, leemelte és az udvarra dobta.

A gyülekezet hálával tartozik az azóta elhunyt Kossa Istvánnak, aki a II. Világháborút követő szegénységben is módot lelt a segítségre, s így helyre lehetett állítani a tetőt. 1968-ban került sor a toronysisak újrafestésére.
1985-86-ban újra tatarozták szép templomunkat, s a régi pala helyébe hódfarkú cserép került.

2001-ben visszaépítették a régebben elbontott cintériumot és újonnan készültre cserélték a régi, kissé korhadt kapuszárnyakat.

A templom 1985-ös felújításakor a templomgombot is levették, s abban a következő szöveget lelték:

„Kegyelem és békesség Istentől a Kegyes Olvasónak! Jó Istenünk kegyelmes segedelme által felkészülvén Templomunk és Tornyunk falára és fájára nézve, tulajdon költségünkön; ugyancsak tulajdon költségünkön készült e gombja az aranyozott kétfejű sassal együtt, feltétetett július hónap 29-dik napján, 1826. esztendőben.
Első Ferenc felséges királyunk kegyelmes uralkodása alatt. Midőn országunk nádor ispánja József, királyi főherceg őméltósága, tekintetes vármegyénk főispánja nagyméltóságú Felső Surányi gróf Sigrai József őméltósága, első alispánja tekintetes, nemes vitézlő Saárdi Somsits Pongrác, másik alispánja tekintetes, nemes és vitézlő Nádasdi Sárközy István uraságok. Járásbeli főbíró tekintetes Szalay József vitéz bíránk. Kegyelmes földesurasságunk nagyságos Jankovits Xaverius Ferenc uraság őnagysága, kinek hozzánk való kegyessége örök hálánkra és emlékezetünkre méltó.
Püspök megyénk főkurátora nagyméltóságú rádai gróf Ráday Pál őméltósága, szuperintendensünk főtiszteletű Bátory Gábor. Generális nótáriusunk főtiszteletű Fodor Gerzson. Tractuális főkurátorunk tekintetes Magyary Sámuel, esperesünk nagytiszteletű Csitsay András.
Lelkipásztorunk tiszteletes Kálmán András, oskolarektorunk Német József, eklézsiánk kurátora becsületes Atsai János, akinek kurátorságában tétetett le a templom fundámentuma április â026. 1823-ban. S azon esztendőben őszre kelve fedél áll felent, mely után kurátorunk pihenést kérvén a szent eklézsiától, az engedett kérésének és így 1824-ben becsületes Kiss Péter lévén helyébe kurátor esztendeig, dicséretesen folytatta a templom építését, mígnem 1825-ben le nem mondván, helyes okai miatt a kurátorságról.
Viszont az egész községtől kéretett említett kurátorunk Atsai János a templom építése folytatására. Ki is engedett a kérésnek és az 1823-dik esztendőben is volt, s a templom építésébe vele együtt híven fáradozott dékányaival, Csuti Sámuellel és Györke Sándorral felvállalván újra a kurátorságot volt, szorgalmatosságokban nem csökkenve folytatták az építést, míg nem említett dékányai 1826-ban a dékányságot letették.
Mely után viszont kéretetvén a becsületes elöljáróktól többször említett becsületes Atsai János az 1826-dik esztendei terhek viselésére, azoknak kéréseket meghallgatva (itt olvashatatlan a név) György és Burján Sándor választatván mellé dékányoknak, azokkal az építést még nagyobb dicsérettel és mindnyájunknak megelégedésére folytatta, eddig három esztendeig maga részéről.
Eklézsiánk preceptora becsületes Kóródi Péter, ki is ezen hivatalt a becsületes elöljárók és a községnek többszöri kérésére Templomunk eddigi egész épülése, és így ezen esztendők alatt, a legnagyobb gonddal, takarékossággal, szorgalmatossággal és egyenes lélekkel viselte. Az Úr, akinek háza körül annyi esztendőkig való javaikat, idejüket, fáradozásaikat ezen becsületes tagjaink nem sajnálták feláldozni, jutalmazza meg az Ő dicsősége mellett való buzgólkodásukat és hív fáradozásaikat.
Eklézsiánk presbiterei: nemes Dombay Sámuel, öreg Molnár János, Kiss Gulyás Mihály, Bakos István, Kiss Péter, Varga Mihály, Kis Lenti Mihály, Tüttös Mihály, Mihály Ferenc, nemes Dombay István. Mindnyájan naponként részt vettek az építés befejezésében. Egyéb körül magokat megkülönböztetve tett dicséretes, kész és buzgó szolgálatjok mellett a munkásokra való gondos felvigyázások által.
Gyülekezetünket százötvenegy, szám szerint 151 házas Párok teszik, kik keresztyéni forró buzgósággal forgolódtak az egész építés alatt az Úr háza építésében. Összesen pedig voltunk ötszázhatvankilenc, szám szerint 569 lelkekből és jó Istenünk kegyelméből békességes időket élünk.
I.Király 4:25. „Lakunk bátorsággal, kiki mind az ő szőlője és füge fája alatt.”
Ezzel bocsátjuk fel gombját tornyunknak, örömmel és kívánván az egek nagy Urától, századok által megtartó létezését. Szél dühödése ne ártson neki, se felhőknek tüze, kíméljék megmaradásra soká. S tartsa fel hírét vallási buzgóságunk tüzének, melyet csudáljanak unokáink is soká.”


A látrányi gyülekezet lelkészei:

1783-1788: Gaál Péter, aki Kapolyból került ide, ahol hat és fél esztendeig szolgált. Beiktatási igéje: Zsolt. 27,4

1788-1799: Sándi vagy Sánki József, aki ezelőtt Tengődön, Őszödön, majd Szóládon szolgált.

1799-1819: visszahozták Gaál Pétert.

1819-1824: Szelle Dániel, aki Berényből került ide.
Beiktatási igéje: I.Kor.2:1

1824-1831: Kálmán András, aki előbb 9 évig Szóládon, majd 2 évig Büssüben szolgált. Az ő prédikátorsága alatt épült fel a mai templomunk. Az első anyakönyv bejegyzése szerint: „Megholt ezen kedvelt prédikátora a Látrányi Eklézsiának 1831-dik esztendő december hava 21-dik napján három hétig tartott betegsége után életének 57-dik esztendejében.”
A gyülekezet saját költségén temettette el, s ma is valahol itt nyugszik a látrányi temetőben. (A felesége sírja is Látrányban van.)

1832-1838: Cserna István, aki addig Nágocson viselte a prédikátori hivatalt. Beköszöntő igéje: Lk. 10,5. Az ő prédikátori szolgálatának idejéhez fűződik a ma is álló iskolaépület elkészülése.

1838-1850: Gulyás György, aki juthi szolgálati helyét cserélte Látrányra Cserna Istvánnal, s haláláig itt szolgált. A halotti anyakönyv bejegyzés alapján 1850. február 26-án, 61 évesen halt meg, s az érkező tiszteletes temette le Látrányban. Gulyás György prédikátorságának idején épült a mai paplak, és annak melléképületei.

1850-1867: Bocsor Péter Kazsokból érkezett ide, ahol 15 évig szolgált. Beköszöntő igéje. Csel. 20,28.

1867-1885: Bocsor József, Bocsor Péter fia, aki 5 évig szolgált káplánként idős édesapja mellett. Az édesapa 1869. november 8-án halt meg, 66 éves korában, a fia, József pedig 1885. január 24-én, tüdőgyulladásban 47 évesen. Mindketten Látrányban nyugszanak. Két hónapig helyettes lelkészként szolgált Veres Pál, majd

1885-1927: Puskás János, aki Juthról, 15 évi szolgálat után érkezett Látrányba. A következő lelkész, Ván Benjámin feljegyzése szerint, Puskás kemény egyéniség volt, s kevesen látogatták halálos ágyán, bár rengeteget áldozott saját anyagi javaiból a gyülekezetnek. 1927. május 27-én halt meg, s itt temették el Látrányban. Az anyakönyvben, – sok más mellett – ez olvasható róla: „Saját szava: „kedves papom, soha nem azt tette, ami a népnek tetszett, hanem azt, ami használt!”. Tökéletes paraszti életet élt, szakadatlanul dolgozott, pogányosan kiigazította az evangéliumot akárhányszor, többek közt így: „Kedves papom, az Úr Jézus nem úgy mondotta: imádkozzatok és dolgozzatok, hanem így: dolgozzatok, s ha ráértek - imádkozzatok!”

1927-1937: Ván Benjámin, aki már ismerte Látrányt, hiszen Puskás János mellett itt káplánkodott 4 évig. Sokat tett mind lelki, mind anyagi téren a látrányi gyülekezetért. Saját bevallása szerint „mindent jól csináltunk, nagy megfontolással, lelkesedéssel és teljes egyhangúsággal, de mindent rosszkor.” A paplakot és a templomot is tataroztatta, és – bár minden elkészült – a gazdasági világválság orkánja óriási adóssággal találta a gyülekezetet, aki emiatt elfordult pásztorától. 1937-ben Ván Benjámint a kiskunhalasi gyülekezet meghívta lelkészének, s ő a meghívást elfogadta. Látrányi állását 1937. október 31-én hagyta el. Az anyakönyvbe e szavakat írta búcsúzóul: „A jó Isten védje a gyülekezetet, melyet elhagyok, melynek adjon jó pásztort és a hívek szívébe hűséget!”

1938-1956: Simon Lajos, aki rózsafai lelkészként jelentkezett a megüresedett látrányi állás betöltésére. Beköszöntő igehirdetésének textusa: II.Kor 4,5. Prédikátorsága alatt rendezte a gyülekezet adósságát. 1956-ban nyugdíjazták, s az új lelkész megérkezése után Budapestre költözött.

1956-1987: Győr Sándor. Róla már nincs feljegyzés az első anyakönyvben. Egészen haláláig, 1987 januárjáig teljesített szolgálatot a Látrányi Református Egyházközségben. Halálával egy időre ismét árva-ságba került az egyházközségünk: hosszabb - rövidebb ideig helyettes lelkészek szolgáltak a gyülekezetben.

1985-1988-ig Szabó Lajos balatonlellei lelkész, és az ő esperessége alatt,

1989-1992 nyaráig Dr. Kocsev Miklós szárszói lelkész,

1992 nyarától-1997-ig pedig Miklós Ádám viselte a látrányi lelkész hivatalát, előbb segéd, majd beosztott lelkészként.

1998-2001 nyaráig ismét segédlelkész került a gyülekezetbe: Bocskorás Bertalan. Családjával 2001 nyarán Nagydorogra költöztek, az ottani református gyülekezet hívására. 2004 óta már beiktatott lelkészként végzi szolgálatát Nagydorogon.

2001-2003 nyaráig ismét Szabó Lajos viselte gondját a látrányi híveknek, majd

2003 augusztusában átadta a szolgálatot Bóka Zsombornak, aki Nagykőrösről érkezett Látrányba, egy év próbaidőre, s akit 2004. október 10-én a Látrányi Református Egyházközség egyhangúlag megválasztott lelkipásztorává.


≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈



Eltartási szerződés

„Szép környezetben élő, csendes, kisigényű, öregedő vidéki gyülekezet eltartási szerződést kötne városi, dinamikusan fejlődő, fiatal egyházközséggel. A jelentkezéseket „Diakónia" jeligére várjuk a kiadóba."

A fenti szöveget egy keserű szájízű napon alkottam, aznap, amikor megkaptam a hírt a következő temetésről. A hónapban a harmadikról. Tudom, hogy a három nem olyan ijesztően nagy szám. Ám a bejelentés az egyik szolgálati helyem igencsak megfogyatkozott, átlagéletkort tekintve nagyszülőkorú gyülekezetéből érkezett. Épp miután elolvastam a Parókia Portálján a „Miért hagyják el az egyházat ma az emberek?" c. előadást. Nem örültem annak, hogy felfedeztem két újabb távozási irányt. Két olyat, amely errefelé igen „népszerű" és mégis hiányzik az írásból.

- Miért hagyják el az egyházat itt, vidéken az emberek? Mert meghalnak.

Tudjuk, hogy főként idősek tartják fent a vidéki egyházközségek nagy százalékát. Olyan helyeket, ahol a templom műemlék - púp a háton -, gazdaságtalan a parókia fűtésrendszere. Olyan helyeken, ahol az átlagnyugdíj 36.000 forint körüli. Olyan helyeken, ahol a lelkipásztor folytonosan úton van, mert nem egy, kettő vagy három községet gondoz, hanem kilencet. Esetleg - micsoda megalománia - még többet. Az idősek ragaszkodnak a falujukhoz, a gyülekezetükhöz, Krisztusukhoz, és vágyják az istentiszteletet, a látogatást. Úgy, mint a városiak. Csak az anyagi lehetőségeik szerényebbek, képtelenek a teljes lelkészi állás fenntartására, noha igényük volna rá.
Olyanok számomra ezek az egyházközségek - és itt hangsúlyoznám: közösségekről írok -, mint a magukra maradt idős anyák, akikről az önálló gyülekezetté felnőtt, saját lábukra állt leányok megfeledkeztek...
Jöhet a riposzt:
Hol vannak ezeknek az idős gyülekezeti tagoknak a gyermekei? A középkorúak, a keresőképesek, a „derékhad"? Ott, ahol a munka, a megélhetés, az óvoda, az iskola: a városokban.

- És itt a második vidéki távozási irány: a város. Például Budapest.

Akárcsak az előző ok, ez is független a faluban végzett igehirdetés és lelki szolgálat minőségétől. A falusi lét - és most nem a nagyvárosok környékén lévő agglomerációs községekre utalok - jelenleg a mazochizmus egy nagyon speciális formája. Akadozó orvosi ellátást, autó nélkül katasztrofális közlekedést, fizetés nélküli, vagy bizonytalan mennyiségű, netán csak időszaki keresetet adó munkahelyek tömkelegét kínálja a kalandvágyóknak egészséges és szemet gyönyörködtető környezetben. Sajnos kevesen rendelkeznek efféle lelki beállítottsággal, és inkább elköltöznek.

Én pedig hiába prédikálok - reményeim szerint minden képességemet és készségemet felhasználva - Krisztus-központúan, teológiai mélységekkel teljesen, hiába keresek munkatársakat, a gyülekezet egyre fogy, hisz sem a temetőben nyugvókat, sem a városba költözötteket el nem érhetem.

Botos Andrea
lelkipásztor, Látrány-Felsőmocsolád


≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




www.reformatussomogy.shp.hu

Honlapkészítés