A Somogyi Református Egyházmegye honlapja
"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." (Gal 3,26)


Üzenőfal


Név:

Üzenet (max. 100 karakter):


Szavazás




BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó



























































Google Pagerank, SEO tools



freestat.hu






Nagykanizsai Református Egyházközség


8800 Nagykanizsa, Kálvin tér 1.

Lelkipásztor: Hella Ferenc

Istentisztelet: minden vasárnap 10.00 órától

Bibliaóra: csütörtökön 17.00 órától

Mobil: 30/630 9130

E-mail: lelkesz@postafiok.hu

A gyülekezet honlapja: www.reformatuskanizsa.hu





Lelkészbeiktatás a nagykanizsai reformátusoknál


2009. november 28-án lelkészbeiktató ünnepi istentisztelet és szeretetvendégség volt a Nagykanizsai Református Egyházközségben, annak erős várnak épült templomában.

Beiktatták Hella Ferenc lelkipásztort, a megválasztott szolgálattevőt. Tételmondata és igéje a lelkipásztorunknak:

„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – azt mondja a Seregeknek Ura.” (Zakariás 4,6/b)

Balogh László presbiter írását IDE kattintva olvashatja el!

Az alkalomról készült képeket IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Kiút a válságból - újraindultak a Kanizsai Esték

Nagykanizsán 2010-ben immár tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre a „Kanizsai Esték” előadássorozat. Az elmúlt tíz évben Balogh Tibor esperes-lelkipásztor szervezésében olyan kérdéseket dolgoztak fel az előadók, amelyek valamilyen formában hatással voltak a magyar nemzet, és a kanizsai emberek életére.

Ebben az esztendőben immár tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre az az előadássorozat, mely a helyi református gyülekezet életében fontos esemény.

A presbitériummal úgy döntöttünk, hogy a válság témakörét járjuk körbe. Keressük a válság okát, aztán szeretnénk, ha az előadásokon elhangzanának megoldás javaslatok is, amelyek segítségével meg találhatjuk a kiutat. A témánk tehát „Kiút a válságból – keresztyén szemmel”.
Az első előadás 2010. január 15-én volt. Steinbach József püspök egy vallomással kezdte péntek esti előadását, elmondta: „egy lelkipásztor a válság kérdését más szemszögből közelíti meg, mint egy társadalomtudós vagy szociológus, netán egy közgazdász” ezt követően a jelenleg tapasztalható válság formáiról beszélt.

Egy filmélményének főhősét mutatta be, akinek az életében a sorozatos lelki sérülések, rendezetlen emberi kapcsolatok, kudarcok, veszteségek következtében keletkező stressz miként okozott testi betegségeket. A bibliából Magdalai Mária válságát állította párhuzamként, aki mikor Krisztus sírja mellett állt Mestere elvesztésén szomorkodott.
Következésként válságról akkor beszélünk - állapította meg a püspök-, mikor a jól bevált régi rendszer eresztékei megroppannak. A régiben elbizonytalanodunk, de az új, amiben bízhatunk még nem alakult ki. Nem látjuk, hogyan tovább. Az emberek zömében ott a remény, hogy ez csak átmeneti. Míg a rosszat megéljük, sok mindent átgondolunk, átrendeződik bennünk.
Ez megtisztulással jár. Ha a válság elhúzódik, akkor nagyon súlyos hatással lesz az ember egész személyiségére. Következményként korunk betegségét, a depressziót jelölte meg az előadó, majd hozzátette, a mélység állapotát tartósan megélni elhordozhatatlan állapot.
Ezt követően az előadó kiemelten foglalkozott a manapság gyakori egzisztenciális, anyagi természetű válság kérdésével.

A megoldást keresve az egyén válságára újra felidézte Magdalai Mária történetét, aki ott volt húsvét reggelén Jézus sírjánál. Még nem tudta, hogy Jézus Krisztus, a feltámadott Úr áll mellette. Magdalai Mária komoly válságban volt, hiszen, az emberi kapaszkodóját veszítette el, azt, aki neki a legfontosabb volt. János evangéliumából láthatjuk, hogy Jézus hogyan viszonyul ehhez a válságban lévő asszonyhoz. Azt mondja neki: Mária - megszólítja, és kérdez tőle valamit: „kit keresel?” Nevén szólítja, és elkezd vele beszélgetni, oda áll mellé, meg fogja a kezét. És ezt a szeretetet Mária megérezte, hogy van mellettem valaki ebben a nyomorúságos helyzetben. Ez késszé teszi őt arra, hogy megnyíljon a szeme és a szíve, és rádöbbenjen arra, hogy akit lát az nem a kertész, hanem a Feltámadott Úr. Az életünknek alapvető problémája a halál, a halál ténye.Ha hisszük azt, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, s ő legyőzte a halált, és örök életet adott nekünk, és az örök élet dimenzióiba helyezte a mi földi életünket, akkor egyszerre higgyük el minden megváltozik, minden átértékelődik, minden a helyére kerül. Noha a régi alapvetően összeomlik, adatik helyette egy olyan, amit soha nem vesznek el tőlünk. Ez az új valóban új. Mert az Istentől való, mert békesség költözik a szívembe. Ez egy hatalmas dolog, hogy feltámadott az Úr.
A mi Urunk, Jézus Krisztus a válságban lévő emberhez oda áll és egyszer csak megszólítja, semmit nem tanácsol, hanem megmutatja önmagát, azt a tényt, hogy itt vagyok, feltámadtam, élek, és neked is örök életed van. Ez a gyógyulásnak a titka.
Ezt Goethe a Fauszt-jával szemléltette. A műben a szerző gyönyörűen leírta, amikor a főhős Fauszt nagyon komoly válságot él át, mert az élet nagy dolgain gondolkozik, a nagy végső kérdéseken és nem találja a feleletet, és nem találja a kulcsot. Már úgy érzi, ha nincs válasz, akkor már nem is érdemes élni, és ki akarja inni a méreg poharat. Egyszerre csak a templomból halk de jól hallható éneket hall: „Krisztus feltámadott, szívek örüljetek, új életet éljetek.”
Sokféle válságot átélhetünk, de ha ez a válság azért adatott és a régit azért rombolja le az Isten, hogy ezzel az újjal megajándékozzon bennünket, akkor ez a válság tőle való válság volt, amely azért adatott, hogy építsen, gyógyítson, és hogy biztos alapra helyezze az életünket.

Hella Ferenc lelkipásztor

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Kiút a válságból - a Kanizsai Esték 2. előadása

Tőkéczki László egyetemi docens, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka volt a Nagykanizsai Református Egyházközség által szervezett "Kanizsai Esték" sorozat 2010. január 29. pénteki alkalmának meghívottja.

Az előadásról Farkas Gergely kőröshegyi lelkipásztor készített videóösszeállítást,
melyet IDE kattintva tekinthet meg!


Az alkalomról készült képeket IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Evangelizáció volt a nagykanizsai református gyülekezetben

"Ma, ha az Ő hangját halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket." (Zsidók 4,7)


"Ha szomjazol, gyere Krisztushoz!" – szól az Evangélium felhívása minden emberhez, s szólt Isten Igéje a nagykanizsai református templomban március 25. és 28. között Orbán Attila misszionáriuson keresztül, aki a Nagykanizsai Református Egyházközség meghívott vendége volt a gyülekezet által szervezett evangelizációs előadássorozaton.

„- Már az is csoda volt, ahogyan ez a meghívás létrejött. – mondta Hella Ferenc nagykanizsai lelkipásztor. – Attilával együtt végeztünk a kolozsvári teológián, egy szobában laktunk, részesei voltunk egymás örömének, bánatának, így jó kapcsolat alakult ki köztünk. Később aztán messze sodródtunk egymástól, Attila nemrég, 2007-2008 között afrikai missziót vállalt, a zuluk között hirdette Isten Igéjét. Tavaly egy marcali evangelizáción a szolgáló lelkész beszélt arról, hogy Orbán Attila milyen szolgálatot végez. Már hazafelé jövet megfogalmazódott bennünk, hogy Attilát meg kellene hívni Nagykanizsára. Másnap aztán egy e-mail fogadott, ami egyenesen volt szobatársamtól érkezett, és amiben az állt, hogy keresi egykori évfolyamtársát, Hella Ferencet, és nem tudja, jó helyre ment-e ez a mail…

Mi a legfontosabb? – teszi fel a kérdést az evangelizátor – a legfontosabb dolog meghallani Isten hangját. Nem megy magától, meg kell tanulni! Ne utasítsuk vissza Jézust, ha hív minket, mert mit adhat az ember váltságul a lelkéért? Mégis azt mondjuk, nincs idő! Túl fiatal vagyok! Túl elfoglalt vagyok! De az Ige azt mondja: "Ma, ha az Ő hangját halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket." (Zsidók 4,7)

A keresztények feladata az, hogy vigyék az Evangélium örömhírét szerte a világban, bizonyságot téve Jézus Krisztusról a szájukkal, a cselekedeteikkel, az életükkel. De ha mi, a reformáció örökösei nem tesszük, ha nem fogadjuk el Krisztust, jönnek majd népek napkeletről, a világ minden égtájáról, akik szomjazzák Isten Igéjét. Attila részese az afrikai ébredésnek, ahol milliók térnek az Úrhoz, de emberek tömege adja át az életét Jézusnak az elnyomott Kínában, Brazíliában, és a Föld más távoli országaiban. Istennek hatalmában áll megváltoztatni a nemzeteket, az országokat is. Zuluföld a 80-as évek közepén kietlen puszta volt, de az ébredés kezdetekor elkezdett megváltozni, és ma gyönyörű, zöldellő ország.

Ne féljünk hát hirdetni azt az örömhírt, amit már ismerünk, és ne féljünk attól, mit szólnak majd az emberek. Istennek szolgálni nem lehet úgy, hogy mindig azt mondjuk, amit az emberek hallani akarnak, viszont Néki szolgálni csak alázattal lehet. "És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket." (Krónika II. 7,14) Isten csak így tud használni minket az Ő munkájában. Ha engedjük, megtisztít minket, ahogy az aranyból a salakot távolítják el tűz által, és ahogyan az aranymíves onnan tudja, hogy tiszta az arany, ha fölé hajolva meglátja benne a saját tükörképét, úgy mi is akkor leszünk tiszták, ha Isten meglátja rajtunk az Ő orcáját.

Az Úr elé a menyegzőre csak új ruhában lehet jönni. (Máté 22.) Ha majd odaállunk elé, meg fogja nézni, rajtunk van-e a menyegzői ruha. De van-e bennünk még szomjúság, éhség az Ige iránt? Vagy úgy vagyunk, mint a liba, akit tömnek, és már csak undorral nyeli le a neki nyújtott táplálékot? Ha szomjazol, gyere Jézushoz, Ő meg tud elégíteni. Betölti az űrt a szívedben, rád árasztja a Menny minden kincsét, és élő víznek folyamai fognak ömleni belsődből. Engedjük, hogy Ő változtasson meg minket, cserélje ki bűnös természetünket, és ha ez megtörténik, meg fog látszani rajtunk Isten dicsősége, és ígérete szerint kiárasztja ránk bőségét, amiből rajtunk keresztül mások is részesülhetnek. Rajtunk múlik!

Tomasics Gabriella

Az alkalomról készült felvételeket IDE kattintva tekintheti meg!

A gyülekezet honlapját IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Ilyen még nem volt a Nagykanizsai
Református Egyházközségben!


Alpha kurzus indult 2010. április 13-án


Elkezdődött az Alpha Kurzus. A kíváncsiságot, ami ezt a rejtélyes eseményt övezte, mi sem jelezte jobban, mint hogy több, mint húszan gyűltünk össze kedden este 6 órakor a gyülekezeti teremben, ugyancsak meglepődve azon, hogy szendvicsek vártak minket a terített asztalon. Itt már gondoltuk, hogy valami különleges fog történni.

Hella Ferenc, a Nagykanizsai Református Gyülekezet lelkipásztora bevezetőjében elmondta, hogy rövidesen érkezni fog Fodor Judit barcsi lelkipásztor, ő fogja vezetni a foglalkozást. Még javában szendvicseztünk, amikor Judit megérkezett. Nem sokat beszélt arról, hogy mi a kurzus végső célja.

Erre mindenki maga fog rájönni, és valószínűleg mindenkinek más miatt lesz fontos, hogy részt vegyen ezeken az alkalmakon. Beszélt viszont néhány igen érdekes kérdésről, aköré a gondolat köré építve mondanivalóját, hogy a kereszténység valóban unalmas, hazug, vagy idejétmúlt, vagy mégsem?

Minden ember felteszi legalább egyszer életében ezeket a kérdéseket magának: Honnan jöttem? Hová megyek? Ki vagyok? Számos híres ember is föltette e kérdéseket, akik vallomásaikban beszéltek erről, és bizony megnyugtató választ nem mindegyikük talált rá. Még ha igazán és önzetlenül szeret is minket valaki, szükségszerű, hogy egyszer elváljunk tőle, mégpedig a halál által. Az egyetlen örökkévaló kapcsolat, az örök szeretet maga Isten, hiszen örök élettel ajándékozta meg az őt követőket. Ő az egyetlen, aki a bennünk lévő űrt be tudja tölteni. Ezért nem mindegy, kiben, vagy miben hiszünk. Ha a kereszténység igaz, akkor az mindenkinek létkérdés, és ha elkezd működni bennünk ez az igazság, elkezdjük egész másképp látni a világot.

Judit előadása után átrendeztük a termet. Félrehúztuk az asztalokat, körberaktuk a székeket. Így megint más, még oldottabb lett az egész este hangulata. Most kérdéseket kaptunk. Milyen várakozással jöttünk erre a kurzusra? Ha két dolgot vihetnénk magunkkal egy lakatlan szigetre, mi lenne az? Ha megtehetnénk, milyen kérdést tennénk fel Istennek? Voltak derűs, komoly, elgondolkodtató válaszok, de nem volt rossz válasz. Mindenki végiggondolhatott olyan dolgokat, amin talán nem minden nap tűnődünk.

Kíváncsian várjuk a következő alkalmat, vajon Isten keresése során hová jutunk legközelebb?

Tomasics Gabriella

A gyülekezet honlapját IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Emléktábla avatás volt Nagykanizsán

2010. május 16-án


Néhai Pomothy Dezső és Balogh Tibor lelkipásztorok emlékének adózva istentisztelettel egybekötött emléktábla avatást tartottak a református templomban.

A megjelenteket Hella Ferenc lelkipásztor köszöntötte. Elsőként a megemlékezésre meghívott vendégek közül nagytiszteletű Pomothy Dezső lelkipásztor családtagjait és nagytiszteletű Balogh Tibor esperes-lelkipásztor családtagjait szólította meg. Az ünnepi alkalomra meghívott vendégeket, főtiszteletű Steinbach Józsefet, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökét, Szászfalvi László református teológust, országgyűlési képviselőt, leendő egyházügyi államtitkárt, Marton Istvánt, városunk polgármesterét, a Somogyi Református Egyházmegye és az Őrségi Református Egyházmegye lelkipásztorait, Cseresznyés Péter országgyűlési képviselőt és a megjelent önkormányzati képviselőtestület tagjait köszöntötte.

Az istentiszteleten Steinbach József a Zsoltárok könyvének 18. fejezetéből merített idézetével kezdte igehirdetését: Lenyúlt a magasból és fölvett.
A prédikáció során világossá vált, hogy az említett igeszakaszban benne van az egész evangélium, az egész szentírás központi gondolata. Szívébe zárva a fenti igét, annak üzenetével emlékezett meg két szeretett szolgatársáról.

Szászfalvi László a Példabeszédek 10. részben található idézettel kezdte ünnepi megemlékezését. Kitért a kettőjük szolgálatát felölelő, történelmileg változatos hetven év, olykor vérzivatarokban sem szűkölködő, de mindvégig nemzetet, hazát, egyházat és embert próbáló eseményeire. A teológus a továbbiakban kifejtette: Mikor az utókor emléket állít, az nagy felelősséggel bír. Mert egy emléktábla szűkszavúságába kell egy egész élet sorsát, tartalmát tömíteni.
Ezt követően ismertette a két lelkipásztor életútját, majd méltatta áldozatos munkásságukat. Beszédét a következő gondolattal zárta: Kőbe vésve jelöltük meg elődeink nevét. Ez nem csak a jelenben, hanem a jövőben, a jövő számára is fontos. Hiszen elődeink elkötelezettsége és befejezett küldetése akkor válhat teljessé, ha reájuk támaszkodva szolgáljuk a jelent és készítjük elő a jövőt.

Marton István polgármester beszéde elején utalt az előtte felszólaló teológus életpálya ismertetőjének teljességére, így azt csak saját emlékeivel kívánta kiegészíteni. Elmondta, hogy az első szabadon választott testületben Balogh Tibor mellett ült, aki egyben földije is volt. Kitért az akkori képviselőtársa kisebbségek körében végzett kiemelkedő munkájára és más közéleti tevékenységére. Többek között méltatta a Kanizsai Esték rendezvénysorozat életre hívását, melynek színvonalas előadásain, hallgatóként ő maga is gyakran vett részt.

A megemlékező beszédek után a templom bejáratánál leleplezték a két emléktáblát. A gyülekezetet 1940-1985-ig szolgáló Pomothy Dezső emléktábláján a következő idézet olvasható. „Egész életében azt tette, amit helyesnek tartott Úr.” (2Kir.12,3) Majd az őt 1985-2009-ig követő Balogh Tibor emléktáblájára a következő idézet került: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek.” (Zsid.13,7/a).

Czene Csaba

Az alkalomról készült felvételeket IDE kattintva tekintheti meg!

A gyülekezet honlapját IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Összefogás Nagykanizsán az árvízkárosultak megsegítésére!

Napok óta halljuk a híradásokból, hogy több borsodi településen számtalan ház vált életveszélyessé vagy lakhatatlanná a rendkívüli esőzések folytán a medrükből kilépő patakok és folyók miatt. A fedél nélkül maradt emberek más családoknál, iskolákban, parókiákon keresnek ideiglenes menedéket. A károsultak sokan a legszegényebbek közül valók, nekik élelmiszer-tartalékuk sincsen. A legnagyobb gondot az elzártság miatt föllépő élelmiszerhiány, az idős emberek gyógyszernélkülisége, a takarók, a tiszta víz hiánya jelenti. Hasonló problémát jelentenek az elhullott állatok tetemei és a szennyvíz ivóvízbe jutása miatt föllépő fertőzésveszély. Az árvíz áldozatainak megsegítésére gyűjtést és segélykoncertet szerveznek a KKK intézményei és a református gyülekezet.
Látva a magyarországi árvízi károk drámai nagyságát, a bajbajutottak iránti felelősségünk azt diktálja, hogy azok mellé álljunk, akik az árvíz okozta veszteségek miatt most is szenvednek.
Nagykanizsa már példát mutatott a haiti károsultak megsegítésekor, idén februárban.

Segítsünk most honfitársainkon!

A városi közművelődési intézmények, a könyvtár és a nagykanizsai reformátusok gyűjtést kezdeményeznek az árvízkárosultak megsegítésére.

Tisztelettel kérjük a város lakosságát, hogy május 26-27-28-án 10-től 20 óráig tárgyi és pénzbeli adományaikat hozzák el az alábbi helyszínekre, ahol az intézmények munkatársai átveszik azokat.

Medgyaszay Ház (régi mozi) – Sugár u. 5.,
Halis István Városi Könyvtár – Kálvin tér 5.,
Honvéd Kaszinó – Ady u. 7.,
Kodály Zoltán Művelődési Ház – Csengery út 67.,
Móricz Zsigmond Művelődési Ház – Kiskanizsa Hajgató Sándor u. 1.,
Mindenki Háza – Miklósfa Kápolna tér 2.

Az árvízi védelemben résztvevő szakemberek szerint az alábbi tárgyi adományok segítenek a rászorulókon: Tartós élelmiszer, ivóvíz, matrac, takaró, tisztító és fertőtlenítő szerek, ruhanemű, stb.

Pénzbeli felajánlásaikat a Magyar Református Szeretetszolgálat CIB BANK, 10702019-85008898-51100005, 1146 Budapest, Hungária krt. 200. számú számlájára küldhetik el, illetve elhozhatják a tárgyakkal együtt a fent megjelölt intézményekbe, ahol nyugtatömbre is be lehet fizetni a támogatásokat.

Május 29-én, szombaton este 18. 00 órakor a nagykanizsai református templomban jótékonysági koncertre kerül sor, ahol megtörténik az összegyűjtött támogatások átadása a szeretetszolgálat képviselőjének.

Nyújtsunk segítő kezet!

Farkas Tibor igazgató Kanizsai Kulturális Központ

Hella Ferenc református lelkész


A gyülekezet honlapját IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Összefogás Nagykanizsán az árvízkárosultak megsegítésére

A magyarországi árvízi károk drámai méreteket öltött. Éreztem tennünk kell valamit. Vártam az egyházi körlevelet, mikor kezdjük el a gyűjtés. Aztán Farkas Tibor a Kanizsai Kulturális Központ vezetője partnert keresett a gyűjtés megszervezéséhez. A honfitársaink megsegítésére elindítottuk gyűjtést a város kulturális intézményeiben, és a városi könyvtárban.

Május 29-ére jótékonysági estet szerveztünk a nagykanizsai református templomban.

A jótékonysági esten Bali Judit versmondó köszöntötte a megjelenteken, majd Baráth Béla tárogatón játszott. Németh Ferenc a hegedűjén keresztül szólt a szívünkhöz. Farkas Tibor az Igricek tagja, gitározott és énekelt. A jótékonysági estet Kollonay Zoltán orgonaművész tette teljessé. Közben Bali Judit és Hella Ferenc kedvenc verseiket mondták el.

Illesse köszönet a fellépőket, akik művészi tudásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy tudjunk segíteni azoknak a testvéreinknek, akiknek a hitét próbára tette az árvíz.

Talán át sem tudtuk érezni igazán, mit kellett a bajbajutottaknak átélni. A honfitársaink megsegítésére a Kanizsai Kulturális Központ intézményei, a városi könyvtár és a nagykanizsai református gyülekezet gyűjtésének köszönhetően a néhány nap alatt 150 ezer forint és egy mikrobusznyi adomány gyűlt össze. A felajánlásokat, köztük tartós élelmiszert, ivóvizet, takarót, ruhaneműt, tisztító és fertőtlenítő szereket Fodor Gusztáv, a Magyar Református Szeretetszolgálat lelkész- igazgatója személyesen vette át a jótékonysági esten. A Református Szeretetszolgálat igazgatója örömét fejezte ki, hogy a nagykanizsaiak meghallották a több száz kilométerre élők segélykiáltását és lehetőségeikhez mérten segítettek a reményt vesztett embereknek. A későbbiekben még 15.000 Ft adományt juttattunk el a Református Szeretetszolgálathoz.

A Dunántúli Református Egyházkerület vezetősége arra kérte a gyülekezeteket, hogy egységesen a június 6-i, vasárnapi perselypénzt ajánlják fel az árvízkárosultak megsegítésére. Ehhez természetesen mi is csatlakoztunk. Nagy dolog volt látni az összefogást, hogy sokan érezték azt, hogy segíteni kell, hogy nem mehetnek el e felhívás mellett. A meghirdetett gyűjtés végén 110.000 Ft-ot tudtunk elküldeni, melyhez a nagykanizsai Egyesített Bölcsőde dolgozói 15.540 Ft-tal járultak hozzá.
Az akciót lezárva elmondhatjuk, hogy Nagykanizsáról az árvízkárosultak részére 275.000 Ft-ot, egy mikrobusznyi természetbeni adományt tudtunk elküldeni.

Köszönjük az adakozóknak és a jótékonysági esten fellépőknek!

Úgy érzem, hogy a nagykanizsaiak emberségességből jelesre vizsgáztak. Isten áldása kísérje az adományozók életét!


Hella Ferenc
református lelkész


A gyülekezet honlapját IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Megtalálva – Konfirmált Fiatalok Hete

2010. július 12-17. Balatonfenyves


Július közepén a magyar tenger partján táboroztunk. Az elején még senki sem gondolta volna, hogy a következő egy hét felejthetetlen pillanatokat tartogat nekünk, fiataloknak.
Már az első nap is emlékezetesre sikeredett, amikor a körülbelül 230 táborozót különböző játékokkal próbálták közelebb hozni egymáshoz a szervezők. Egy nagy kört kellett alkotnunk (ami inkább tojásra hasonlított), és két percet kaptunk arra, hogy minél több emberrel kezet fogjunk és bemutatkozzunk. Ez nem bizonyult valami eredményesnek, hiszen nem egyszerű ilyen sok nevet megjegyezni – pláne, amikor mindannyian arra vágytunk, hogy végre megmártózzunk a Balaton vizében.
Ezután 14 fős csapatokat alkottunk, és megkaptuk az egyensapkát, melyen a következő állt: „Megtalálva”. Jómagam olyan csoportba kerültem, ahol senkit sem ismertem, de ez nem volt különösebb baj, hiszen pont azért jöttem ide, hogy új embereket ismerjek meg. Az első nap tehát az ismerkedésről és beilleszkedésről szólt.
A következő napokban vette igazi kezdetét a tábor. Voltak kötelező és fakultatív programok. Minden reggel 7 órakor keltünk, hogy a 8 órai reggelinél elől állhassunk a sorban (természetesen voltak lazább emberek is, akik ráértek 8 előtt pár perccel kikászálódni az ágyból). A reggeli után kezdődött az áhítat, ahol Isten igéjének hirdetésére is sor került. Ezt követően Soós Szilárd lelkész gondolatébresztő előadásain vettünk részt, amelyek mindig egy témához kapcsolódtak: az elveszett ember megtalálásához. Az előadások elején a Baraka című filmből láthattunk bejátszásokat, amik nagyon elgondolkodtattak azzal kapcsolatban, hogy a mindennapi mókuskerékben, ahol az ember csak egy gép, egyre inkább eltávolodik Istentől. Ezt a programot személy szerint különösen szerettem, mert nemcsak érdekes, de szórakoztató is volt.
Ebéd előtt csoportos foglalkozásokon vettünk részt (vagy ahogy mi hívtuk: csoportterápián); itt mindenki megoszthatta gondolatait, érzéseit az elhangzottakkal kapcsolatban. Ezek a foglalkozások nemcsak erre a célra voltak jók, hanem baráti kapcsolatok (néhol szerelmek) kiépítését is szolgálták. Ebéd után a tábori nép legeslegnagyobb része a partra ment, és egészen vacsoráig strandolhattunk. Az esti étkezés után volt még esti áhítat, illetve egy fakultatív program is.
Kedd este Écsi Gyöngyi mesemondó estjén vettünk részt az áhítat után. A történet az élet és halál vizéről szólt. A nagy meleg és a szúnyoginvázió ellenére mindannyian remekül szórakoztunk. Az volt a legjobb benne, hogy még a közönséget is bevonta a történetbe, ezzel még élvezhetőbbé tette az előadást. A mese végén vastapssal jutalmaztuk a hölgyet.
A szerdai nap nemcsak a félidő, de a túlélés napja is volt. Ezen a napon, délután került sor a Falujáték elnevezésű, csapatok közti versengésre. A verseny a tábor falain kívül zajlott, hiszen a feladatok lényege pont az volt, hogy Balatonfenyvest jobban megismerjük. Olyan feladatokat kellett megoldanunk, mint pl.: meg kellett állapítani, hogy milyen tárgyat tart kezében az Álmos szobor, milyen kerti díszek vannak a Fennyvesi utca 96. számú házának udvarán, megérdeklődni, hogy mennyibe kerül a legnagyobb gumicsónak; ezen kívül hivatalos üdvözlőlevelet kellett szerezni a polgármesteri hivatalból, és nem táborlakó embereket a táborba vinni. A körülbelül 40 fokos hőség, és a több mint kétórás szenvedés mindenkit próbára tett. Végül a túlélő-show legjobbjai csokoládéban részesültek.
Csütörtökön – egy fakultatív program keretében tudtuk meg, hogy a „püspök is ember”. Ugyanis ellátogatott hozzánk Steinbach József püspök úr, valamint egyházkerületünk egész vezetősége. A fórumot megelőző napokban lehetőséget kaptunk arra, hogy kérdéseket fogalmazzunk meg akár a püspök úrnak, akár a vezetőségnek címezve. Rengeteg kérdés gyűlt össze, és ezekre a csütörtöki fórumon válaszoltak a meghívottak. A kérdések közt szerepeltek munkával és magánélettel egyaránt foglalkozók. Választ kaptunk arra, hogy mi vezérelte őket erre a pályára, hogy vélekednek párkapcsolatukról, mit gondolnak a világról, de azt is megtudtuk, hogy kinek szurkoltak a foci VB-n.
Elérkezett az utolsó este. Az áhítat után az Iránytű együttes jó hangulatú koncertjén „tomboltunk”, majd táncházon vettünk részt, ahol megtanítottak nekünk néhány néptáncos elemet.
A fakultatív programok közül kiemelném Hella tiszteletes (akit a táborban csak DJ Feriként emlegettünk) karaoke estjeit, ahol mindenki teli torokból énekelt. Eredetileg csak egy este tartottunk volna karaoke-t, de a nagy lelkesedés miatt pénteken ráadásra került sor.
Filmklubot is szerveztek, két alkotást néztünk meg: A jövő kezdete, és a Good Will Hunting című filmeket. Mindkettő remekmű, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ezen kívül foci bajnokságot is hirdettek a táborban, amire szép számmal jelentkeztek csapatok. A bajnokságot a „Zeneiskola” csapata nyerte, megelőzve a „Partiarcok” és a „Ne fürgyé le” delegációját.
Remekül sikerült ez a nap, sőt, még az ominózus lámpaoltás is eltolódott.
Végül ránk köszöntött az utolsó nap reggele. A reggeli után igazi fiatalos istentisztelet következett, amit a püspök úr, egyházkerületünk főjegyzője, és táborunk vezetője tartottak. Az alkalmon úrvacsoraosztás is volt. Számomra nagy élmény volt Steinbach József istentiszteletén részt venni, és tőle kapni a kenyeret. A zenét az Iránytű együttes szolgáltatta.
Ezután visszamentünk a szobáinkba, hogy összepakoljuk a holminkat. A hazaindulás előtt egy-két telefonszám- és levélcímcsere még belefért, és megbeszéltük, hogy jövőre ugyanitt találkozunk.
Hálásak vagyunk, hogy eljöhettünk ebbe a táborba, hogy új dolgokról tanulhattunk, és új embereket ismerhettünk meg. Reméljük, hogy egy év múlva is legalább ilyen szuper tábort szerveznek majd! Köszönjük!

Kisgyura Kata
Nagykanizsa


A gyülekezet honlapját IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Felnőtt konfirmáció – ahogy én láttam

felnőtt konfirmáció volt a nagykanizsai református templomban -

December 12-én döntöttünk. Felnőttként, szabad akaratunkból döntöttünk úgy, hogy csatlakozunk Krisztus csapatához, a református keresztyén egyházhoz. Tíz ember állt vasárnap a templomban az Úr asztala előtt, hogy vallást tegyünk hitünkről a konfirmációi fogadalom keretében.

Az esemény nem volt minden előzmény nélküli; többen végigjártuk az első Alfa-kurzust, és van, aki a most folyó másodikhoz csatlakozott. Úgy gondolom, ez nagy lökést adott elhatározásunkban. Az ősszel Hella Ferenc lelkészünk konfirmáció-előkészítő alkalmakat indított, ahol Cseri Kálmán „Református hitünk” című könyve szerint haladtunk az Istenről, az Atyáról, Jézus Krisztusról, a Szentlélekről és a református egyházról való ismeretben. Felnőttként eljutni a konfirmációi fogadalomtételig nem jelent mást, mint valamiféle vágyat Megváltó Urunk megismerésére, hogy aztán önként, örömmel tegyük le a voksot az Ő nagyszerű munkája mellett.

Advent harmadik vasárnapján ismét megtelt a nagykanizsai református templom. Mi, a konfirmandusok már fél tíz után összegyűltünk a gyülekezeti teremben, és kellőképpen izgultunk. Bár korábban már megbeszéltük, ki hol fog állni, mi után mi következik, mégis kellemes drukk volt bennünk. Az istentisztelet kezdetén az első sorokban foglaltunk helyet, amíg a gyermek-keresztelő lezajlott, amikor két általános iskolás leányt keresztelt a lelkész. Az istentisztelet következő része az igehirdetés volt. Advent harmadik vasárnapján az Ézsaiás próféta könyve 59, 20-21 verse alapján hangzott az igehirdetés. Ezek a hetek telhetnek Jézusra való várakozással, amikor eltávozunk a kinti munkáktól, jobban ráérünk gondolkodni, magunkba nézni, megállni egy kicsit, vagy éppen kilépni a mindennapok taposómalmából. Micsoda ígéret rejlik ezekben a versekben! „És eljő Sionnak a Megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.” Nem vagyunk egyedül. Urunk mindenhol velünk van, nem csak a templomban. Velünk van otthonunkban, a munkahelyünkön, az emberekkel való kapcsolatunkban, de csak akkor, ha hívjuk. Ha megtérünk a hamisságainkból, akkor jön velünk földi utunkon, akkor érezhetjük támogató jobbját az életünkön. Ez az időszak alkalmas arra, hogy megvizsgáljuk magunkat, és kivessük a hamisságot, a bűnöket az életünkből, hogy tiszta kezet emelhessük Őelőtte.

Az igehirdetést követően három felnőtt részesült a keresztség sákramentumát, majd a 434. dicséret után, a nevünket hallva további hét fő állt az Úr asztala. Lelkészünk röviden köszöntött minket. „- Ha beálltatok a táncba, táncoljátok végig.” – hangzott kérése hozzánk, jelezve ezzel, hogy komoly döntést hoztunk egy komoly cél érdekében, nevezetesen, hogy számít munkánkra a gyülekezet életében, hiszen ha munkálkodunk gyülekezetünkben, ezzel Jézus Krisztus parancsát teljesítjük. Ezután megvallottuk hitünket és bizonyságot tettünk az Apostoli Hitvallás elmondásával, majd a Heidelbergi Káté első kérdésére való felelettel. A fogadalomtételt jobb kezünket szívünkre helyezve mondtuk el. Az ősegyház szokása szerint a lelkipásztor kézrátétellel áldott meg minket egyesével, s mindegyikünk kapott egy-egy Igét. Külön örömünkre szolgált, hogy Dr. Nemes Pál, az egyházközség gondnoka is szólt néhány szót ez alkalomból hozzánk és a gyülekezethez, kiemelve, hogy a missziói szolgálat valóban működik az egyházban, hiszen többen vagyunk itt olyanok, akik kívülről „nyitottunk be” a templom ajtaján.

Advent harmadik vasárnapja méltó volt és ünnepélyes. Emlékezetes marad mindannyiunk számára, de hittel remélem, hogy csak egy sorozat első része volt, amit követnek majd az utánunk jövők, építve ezzel az egyházat, Krisztus testét.
„…Harcold meg a hitnek szép és nemes harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál.” (I. Tim.6,12)

Tomasics Gabriella
Nagykanizsa


A gyülekezet honlapját IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Értékteremtésre ösztönözték a táborozókat

„Fontos, hogy a felnövekvő fiainkból határozott döntésekre, küzdelmekre, kitartásra képes férfigeneráció váljék!”


Június huszadikától egy héten át a Nagykanizsai Református Egyházközség szervezésében gyermekek táboroztak az Őrségben. A táborozás megteremtésének hátteréről, a táborozás céljáról, tapasztalatairól Hella Ferencet, az egyházközség lelkipásztorát kérdeztem.

- Az elmúlt évben kezdődött az a fajta együttműködésünk az őrségi Őrállók Alapítvánnyal, amelynek révén történelmünket, hagyományainkat, keresztyén értékeinket összekapcsolva táborokat szervezünk. Tavaly Attila és a hun egyesítés korának felelevenítése, megidézése volt táborunk központi témája. Idei táborunk egyfajta kalandtábor volt, amelyben Szent László lovagkirály korát idéztük. A történelmi múlt megidézése során a fiatalok megismerhették a korabeli fegyvereket, ruházatot, viseletet, népszokásokat és még számtalan olyan dolgot, amik magyarságunk hagyományaihoz, történelméhez tartoznak. Az első tábornapunk már aktív munkával, feladattal telt. Vendéglátóink, az Őrállók a tábori szabályok megismertetése után ruhák és pajzsok készítésére invitálták gyermekeinket, akiknek csoportokat, vagyis a történelmi hűség kedvéért úgynevezett rendeket kellett alkotniuk. A rendek székely rovásírásos üzeneteket kaptak, amiket némi „mankó” segítségével meg kellett fejteniük. Az üzenetekben egy éjszakai támadás veszélyére hívták fel a rendek figyelmét, amely be is következett. A támadáskor elveszítettük zászlónkat és a szakácsnőnket. Érzékeny veszteségeinket, egy kemény, embert próbáló éjszakai harc során szereztük vissza. Okulva a történtekből éjszakai tűzőrzést szerveztünk, amelynek során egy felnőtt és két gyermek kétóránkénti váltásban őrködött.

- A harci cselekményeken kívül milyen hagyományokkal ismerkedtek még?

- Voltak kézműves foglalkozások, amelyek során a fazekasság fortélyaival ismerkedhettek meg a gyermekek. A fegyverkovácsok mesterfogásai mellett ruhákat készíthettek a fiatal történelemkutatók. Az Őrállók szervezésében egy Gazdálkodj okosan című előadást hallhattak, amelynek segítségével a gyermekeink betekintést nyerhettek a pénzügyi intelligencia rejtelmeibe. Kirándulásokat is szerveztünk. Egy gyalogtúra alkalmával meglátogattuk a szalafői őserdőt több mint nyolc kilométert gyalogolva. A túra állomáspontjain különböző harci és sportfeladatokat teljesítettünk.

- Ennyit gyalogolni manapság egy gyermeknek nem kis feladat, amikor többnyire autóval viszik, hozzák őket még az iskolából is. Nem volt reklamáció?

- Egyáltalán nem! Nagyon fegyelmezetten viselkedtek, és meglepő kitartásról tettek tanúbizonyságot.

- Mi volt a táborozás csúcspontja?

- Az utolsó estét lovagi vacsorával búcsúztattuk. A korhű vacsorán gyertyafény mellett korhű evőeszközzel, vagyis kézzel fogyasztottuk el ételeinket, amit nagyon élveztek a gyerekek, mert ez ugye manapság már nem elfogadott. A táborozás összességében jó hangulatban telt. Kiemelten fontos, hogy a táborozás során fiaink kifejezetten férfias dolgok alapismereteivel ismerkedhettek. Legfőbb érték, hogy a felnövekvő fiainkból határozott döntésekre, küzdelemre, kitartásra képes férfigeneráció váljék!

- A részvételi díjakon kívül ki, illetve kik finanszírozták a tábor költségeit?

- Az Őrálló Alapítvány nagyon sok mindenben járult hozzá a tábor életre hívásához, megszervezéséhez, annak sikeréhez. Emellett városunk polgármestere, Cseresnyés Péter saját keretéből 200 000 forinttal támogatott minket. Saját berkeinken belül pedig természetes módon a Nagykanizsai Református Gyülekezetért Alapítvány és az egyházközség is hozzájárult a táborozás sikeréhez. Utólag is úgy ítélem meg, hogy a ráfordított energia és támogatás meghozta, illetve meghozza majd a gyümölcsét.

- Eddig szó esett hagyományőrzésről, identitástudat növelésről, férfiasságra való nevelésről. Felekezeti táborként a hitélet milyen szerepet játszott, és hogyan gyakorolták a fiatalok a táborozás során?

- Hangsúlyozom, hogy ez egy ökumenikus tábor volt, minden zökkenőmentesen folyt. Reggel istentisztelettel indult a napi program. Az áhítatok előtt feleségem új énekeket tanított meg a gyermekekkel. Összefoglalóan a táborozás ideje alatt arra ösztönöztük őket, hogy az Istenre való hagyatkozás, a neki való engedelmesség, a hit útján való járás mellett próbáljanak maradandó értékeket alkotni, a meglévőt pedig óvják, becsüljék.

A gyülekezet honlapját IDE kattintva tekintheti meg!

A táborról készült felvételeket IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




Hálaadó ökumenikus istentiszteleten vettek részt a kampus végzős diákjai

2011. július 1.

Egyetemi tanévzáró


A már hagyományossá váló hálaadó tanévzárón Hella Ferenc lelkipásztor köszöntötte a fekete talárba öltözött végzős hallgatókat.

Sifter Gergely káplán példabeszédében megidézte a király két fiának történetét, akiknek a kijelölt termet be kellett tölteniök. S amíg a nagyobbik fiú terménnyel hordatta tele, a kisebb királyfi éjszaka csupán egy égő gyertyát helyezett el, ám annak fénye az egész teret betöltötte. Ti vagytok a világ világossága, ti vagytok a fényhordozók, hiszen Isten nem személyválogató. A mostani helyzetetek nem megérkezés, hanem elindulás; rajtatok, a ti munkálkodásotokon áll a világ, ha Isten, a jóságos ott van a szívetekben.

Deme Dávid lelkészt boldogság töltötte el, hogy az imádság házából indulnak a fiatalok, bár lehet, hogy ezt még ebben a pillanatban fel sem mérik. Hálával tartozunk a Teremtőnek, aki gondoskodásával készségeket, tudást adott, amit aprópénzre kell váltani. Áldottak, akik megosztják tapasztalataikat. Minden bölcsesség és ismeret Krisztusban van elrejtve. Ne féljünk, mert megváltott bennünket Krisztus, aki velünk van a világ végezetéig. Segítségét, vezetését, áldását kérnünk kell; megszólítani őt, hogy segíthessünk embertársainknak, hiszen mindannyian az ő gyermekei vagyunk.

Hella Ferenc lelkipásztor Józsué szavaiból kiemelte: Megparancsoltam, légy bátor és erős, veled van az Úr. A bíztatás ma különösen fontos, mert a talentumokkal, tudással övezett fiatalokon nagy a felelősség, tőlük függ a Kárpát-medence, gyermekeik és mindannyiunk jövője. Nem szabad megfutamodniuk, miként szüleik sem tették ezt. A Rettenthetetlen c. film skót harcosának szavait idézte fel, ami szerint dicsőn, bátran meghalni vagy gyáván megfutamodni, s majd öregen szembenézni önmagunkkal; e kérdés dillemájából mindig a bátraké az erkölcsi fölény.

Az ökumenikus apostoli, ároni és elbocsátó áldást követően az emelkedett hangulatú istentisztelet nemzeti imánk, a Himnusz hangjaival záródott.


A gyülekezet honlapját IDE kattintva tekintheti meg!

A táborról készült felvételeket IDE kattintva tekintheti meg!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈




www.reformatussomogy.shp.hu

Honlapkészítés